Abavári János (1910-1989) – plébános, Dédes
Kérvényeket írt zsidó családok megmentése érdekében, valamint börtönökből, táborokból menekített ki embereket.

Apor Vilmos (1892-1945) – győri megyéspüspök
1944. június 15-én levelet intézett Serédi Jusztinián bíboros hercegprímáshoz, melyben felemelte a szavát a zsidók gettóba zárása és deportálása ellen, valamint a katolikus egyház zsidóüldözésekkel szembeni ambivalens magatartásának felülvizsgálatára szólított föl. Az üldözöttek védelmében tiltakozó leveleket küldött a belügyminiszterhez és a miniszterelnökhöz is. A győri gettóban embertelenül összezsúfolt zsidók érdekében megkereste a helyi csendőrparancsnokot, a rendőrséget és a Gestapo parancsnokságát. Minden eszközzel segítette az üldözötteket, ellenzékieket és zsidókat is bújtatott. 1944. október 31-én Mindszenty József veszprémi, Shvoy Lajos székesfehérvári püspökkel, és Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapáttal együtt tiltakozó memorandumot fogalmazott meg a nyilas diktatúrával szemben.

Bády Ferenc, Dr. (191 -1984) – Bakáts téri káplán
Mintegy 100-150 menlevelet szerzett a svéd követségről, több száz üldözöttet keresztelt meg. A nyilasok elől ő maga is bujkálni kényszerült.

Benkő István (1914-1977) – fővárosi hitoktató
Részt vett a náciellenes Magyar Front tevékenységében és az üldözöttek mentésében. 1944. december 19-én Dachauba hurcolták.

Buzás József, Dr. (1920-) – mosonszolnoki plébános
1943-ban bécsi kórházlelkészként segítette a magyar zsidó munkaszolgálatosokat. 1944-ben Mosonszolnokon több zsidó kivégzését akadályozta meg

Csertő Antal, Dr. (1901-1973) – hittanár, Pápa
1944-ben sok zsidó üldözöttön segített, egy alkalommal őt is elfogták. Miután egy tanítványa kiszabadította, tovább segített a menekülőkön.

Eglis István (1913-1963) – EMSZO-titkár
Részt vett a Magyar Front tevékenységében, hamis iratokat szerzett zsidók számára. 1944. december 19-én Dachauba hurcolták, ahol betegápolóként segítette rabtársait.

Egyed András, dr. (1913-1984) – piarista szerzetes
1944-ben minden lehetséges módon mentette az üldözött zsidó családok életét.

Ervin Gábor, Dr. (1912-1944) – fővárosi hittanár
A Maros utca 44. alatti lakásában zsidó menekülteket rejtegetett. Mivel ő is zsidó származásúnak minősült, a nyilasok 1944 decemberében kivégezték.

Esterházy János (1901-1957) - Csehszlovákiai, (később szlovákiai) magyar politikus.
Az arisztokrata származású Esterházy János szlovák parlamenti képviselőként, 1942. május 15-én egyedüliként nem szavazta meg a szlovákiai zsidóság deportálását. Nem sokkal később megakadályozta, hogy kizárják az általa elnökként vezetett Szlovenszkói Magyar Pártból (az Egyesület Magyar Párt jogutóda) a zsidókat: az érintett tagokat álnéven továbbra is nyilvántartásban tartotta. A szlovákiai zsidóüldözések idején számos embernek segített hamis útlevéllel Magyarországra szökni, emellett otthonában is bújtatott családokat. 1944 karácsonyán a nyilasok tartóztatták le, majd a Gestapo is hajtóvadászatot indított ellene. 1945-ben a Szovjetunióba hurcolták, 1957-ben egy csehszlovákiai börtönben hunyt el. 2011-ben posztumusz megkapta a New York-i Rágalmazásellenes Liga (ADL) Jan Karski Bátorság és Szolgálat Díját.

Farkas János (1890-1976) – plébános, Németlövő
Már 1940-ben letartóztatták náciellenes kijelentései miatt, ám hívei közbenjárására kiszabadult. Egy német tiszt kérte meg: figyelmeztesse a munkaszolgálatosokat, hogy meneküljenek, különben másnap lelövik őket. A plébános segítsége ellenére csupán hetvenen menekültek meg. Ezután két zsidót rejtegetett és élelmezett a plébánia padlásán.

Freesz József (1903-1951) – EMSZO-igazgató
Részt vett a Magyar Front tevékenységében és az üldözöttek mentésében.

Halmos Béla, Dr. (1893-) – etyeki káplán
1941-42-ben fővárosi lakásán zsidókat keresztelt, az iratokra korábbi dátumot írt. 1942-ben vizsgálati fogságba került, majd szolgálaton kívül helyezték.

Hamvas Endre (1890-1970) – Csanádi katolikus püspök, felsőházi tag
1944-ben többször is tiltakozott a zsidók deportálása ellen, felháborodásának nyilvánosan is hangot adott. A Belügyminisztériumban is megpróbált közbenjárni az üldözöttek érdekében.

Huszár Elemér, Dr. (1872-1960) – zugligeti plébános
Sok száz, más adatok szerint sok ezer fenyegetett zsidót keresztelt meg 1943-44-ben.

Izay Géza (1916-) – jezsuita szerzetes
1944-ben hamis iratokat, menedéket, élelmet szerzett a bujkáló zsidók számára.

Kálló Ferenc (1894-1944) – tábori főesperes
A nyilas hatalomátvételt követően a honvédkórházakban zsidókat, baloldaliakat és katonaszökevényeket bújtatott, a legnagyobb veszélyben lévőket a fertőző osztályon rejtették el. Sok üldözöttnek maga állította ki a hamis keresztlevelet. Október végén a nyilasok elhurcolták azzal az ürüggyel, hogy haldoklóhoz hívják, majd megkínozták és agyonlőtték. 2004-ben posztumusz megkapta a Jad Vasem Intézet Világ Igaza kitüntetését.

Karády Katalin (1910-1990) – színésznő, énekesnő
1944-ben, Magyarország német megszállását követően 3 hónapig raboskodott a Gestapo börtönében. Szabadulása után részt vett az embermentésben: közben járt a munkaszolgálatra hurcoltak kiszabadításáért, közeli ismerőseit is bújtatta. A nyilasoktól arannyal és ékszerrel váltott ki egy gyerekcsapatot, megmentve ezzel őket a Duna-parti kivégzéstől. A gyerekeket a lakására vitte, és a háború végéig gondozta őket.

Kis György Gyula, Dr. (1914-) – plébános, Bakonyszentlászló
1944 nyarán Budapesten részt vett a keresztelkedésre váró zsidók tömeges hitoktatásában.

Magass Miklós, Dr. (1913-1987) – EMSZO-titkár
Hamis kereszt- és házasságleveleket készített zsidó családok részére, sok esetben ő maga kereste fel az üldözötteket a gettóban.

Márton Áron (1896-1980) – katolikus püspök
1938-tól gyulafehérvári püspök. Elsőként emelte fel 1944 májusában a kolozsvári Szent Mihály templom szószékéről szavát a faji megkülönböztetés, a zsidók deportálása ellen. Május 22-én tiltakozó levelet írt Sztójay Döme miniszterelnöknek, Jaross Andor belügyminiszternek, a Kolozs megyei főispánnak és a kolozsvári rendőrkapitánynak, emiatt kitiltották Kolozsvárról.
1999-ben posztumusz Világ Igaza díjjal tüntette ki a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet.

Matos Ferenc (1924-) – teológiai hallgató
Nagyváradon a szeminárium épületében nyújtott menedéket az üldözött zsidók számára.

Mészáros Tibor (1919-) – püspöki levéltáros és szertartó, Veszprém
Hamis keresztlevelekkel tíz zsidó internáltat menekített ki a budakalászi téglagyárból.

Miklósi László (1910-1973) – leányvári plébános
Az üldözött zsidók számára keresztleveleket állított ki.

Mindszenty József (1892-1975) –hercegprímás érsek, bíboros
Magyarország utolsó hercegprímását 1944. március 25-én szentelték veszprémi püspökké. Meghatározó szerepet játszott a dunántúli püspökök 1944 júniusában kiadott, a zsidók deportálása ellen tiltakozó körlevelének megalkotásában. Június 19-én levelet írt Horthy Miklós kormányzónak a kikeresztelkedett zsidó gyerekek érdekében. Szeptemberben latin nyelvű körlevelében felszólította a katolikus egyházközségeket, iskolákat, egyesületeket, hogy tartózkodjanak a deportált zsidó személyek hátrahagyott ingóságainak és ingatlanainak igénylésétől, lefoglalásától. Novemberben Juramentum non című tanulmányában elutasította az együttműködést a nyilasokkal. November 27-én letartóztatták azzal a váddal, hogy nem szállásolt el katonákat a püspöki palotában. Előbb Veszprémben, később Sopronkőhidán raboskodott, majd a soproni Isteni Megváltó Leányai zárdába került, ahol társaival együtt egészen 1945. április 1-ig tartották fogva.

Nagy Tibor (1921-) – káplán, Mezőkovácsháza
Budapesten vatikáni védőleveleket szerzett és juttatott el az üldözöttekhez, embereket csempészett ki a fővárosból.

Nyéki Kálmán, Dr. (1908-1877) – teológiai tanár, Budapest
Hónapokon át rejtegetett közel hetven zsidó gyermeket a szeminárium pincéjében.

Nyitrai József – plébános, Nagyhantos
Hamis keresztleveleket készített, sok esetben korábbi dátumozással.

Ocskay László (1893-1966) - huszárszázados
1944-ben a budapesti Abonyi utcai zsidó gimnáziumban (ma az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziuma) bújtatta azt a mintegy 2500 embert, akik hivatalosan egy munkaszolgálatos század tagjaiként ruhákat gyűjtöttek és javítottak a német katonáknak. A nyilasok többször is megpróbáltak behatolni az épületbe, Ocskay azonban megegyezett egy SS-különítménnyel, amely megvédte a zsidókat az erőszakos fellépéstől.

Pintér Sándor, Dr. (1910-1987) – plébános, Balatonalmádi
Keresztleveleket adott át az üldözötteknek, zsidókat rejtegetett.

Pungucz Antal, dr. (1888-1946) –  mechitarista szerzetes
1944-ben részt vett a zsidók mentésében. Számos üldözött életét mentette meg, pontos adatot azonban nem ismerünk.

Püspök Pál (1902-1949) – káplán, Szekszárd-Belváros
1944-ben számos zsidó család életét mentette meg. Október 19-én őt is letartóztatták és Pécsre internálták.

Salkaházi Sára (1899-1944) – a Szociális Testvérek Társasága nővére
A korábban újságíróként tevékenykedő nővér a vészkorszakban a Szociális Testvérek Társaságának több tagjával egyetemben tevékeny részt vállalt az üldözöttek menekítéséből. A Társaság vidéki és budapesti házai tele voltak hamis papírokkal bujkáló emberekkel. Mintegy ezer ember köszönheti nekik az életét, közülük mintegy száz személy szerint Salkaházi Sárának. 1944. december 27-én a nyilasok a Társaság Bokréta utcai rendházából Sára testvért több társával együtt a Duna-partra vitték, és kivégezték. XVI. Benedek pápa 2006-ban boldoggá avatta.

Sándor Dénes (1904-1958) – fővárosi hittanár
Minden lehetséges módon mentette az üldözötteket, bújtatta a fenyegetetteket, valamint segítette az ellenállás működését.

Sass Imre (1911-1974) – jezsuita szerzetes
1944-ben számos zsidó származású egyetemista mentését szervezte meg.

Slachta Margit (1884-1974) – katolikus nővér, országgyűlési képviselő
Az első magyar női országgyűlési képviselő, a Keresztény Női Tábor és a Szociális Testvérek Társaságának egyik vezető alakja már a zsidótörvények ellen is tiltakozott, majd a munkaszolgálatosok érdekében és a kőrösmezei deportálások ellen tiltakozva is felemelte a szavát. Szlovákia teljes zsidótalanításának bejelentése (1943. február 8.) után Rómába utazott, hogy XII. Pius pápát cselekvésre bírja a zsidóüldözések ügyében. 1944-ben több rendtársával együtt bújtatta az üldözötteket a testvérek Thököly úti rendházában, ahol többek között Heltai Jenő és Radnóti Miklósné is menedékre lelt.

Sztehlo Gábor (1909-1974) – evangélikus lelkész
1944 márciusától Raffay Sándor református püspök kinevezte a protestáns hitre áttért zsidók megsegítésének szándékával létrehozott Jó Pásztor Bizottság evangélikus képviselőjének. Decemberig a Svájci Vöröskereszt és a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével 32 otthont állított föl az üldözött gyerekek elhelyezésére, amellyel több száz zsidó gyerek életét mentette meg.
Tevékenységéért a Jad Vasem Intézettől 1972-ben megkapta a Világ Igaza címet.

Tamás János (1915-1993) – jezsuita szerzetes
Részese volt a fővárosban, a Horánszky utcai jezsuita rendházban folyó zsidómentésnek.

Tiefenthaler József, Dr. (1884-1951) – a Szent Imre Kollégium igazgatója
Az intézmény vezetőjeként sok üldözöttet fogadott be és rejtegetett 1944-ben.

Török Zoltán, Dr. (1883-1967) – budapest-törökőri plébános
Már 1942-től kezdődően hamis keresztleveleket állított ki fenyegetett zsidók részére.

Uhl Antal (1902-1982) – párizsi magyar lelkész
1942-ben félezer magyar állampolgárságot igazoló okiratot csempészett ki a németek által megszállt Párizsban lévő magyar származású zsidók számára. Több száz párizsi magyar zsidónak állított ki Magyar Katolikus Misszió tagsági igazolványokat.

Varga Béla (1903-1995) – balatonboglári plébános, országgyűlési képviselő
Nemcsak az üldözött zsidókat, hanem a hozzá forduló lengyel menekülteket és francia hadifoglyokat is segítette. 1943 elején Svájcba csempészte az akkor már működő auschwitzi haláltáborról készült mikrofilmeket. Hosszú hónapokon keresztül ő maga is rejtőzködött.

Vid József (1898 - 1952) – jezsuita szerzetes
P. Raile, P. Jánosi és P. Reisz Elemér közreműködésével a rend fővárosi házában több mint száz zsidó üldözöttet bújtatott el.

Worschitz Oszkár (1907-1961) – fővárosi lelkész
Hamis keresztleveleket juttatott el üldözött zsidó családok részére.